Szent Imre herceg, a Kecskeméti Katolikus Óvoda és Iskola névadója és védőszentje születésének napját ünnepeltük

Ezen a napon egy rövid időutazást tettünk iskolánk tanulóival a középkorba, ahol pedagógusaink csodálatos ötletekkel a kor szellemét és hangulatát hozták el számukra. Játékos feladatok, színhelyek, korabeli táncok, korhű zene és ókeresztény motívumokat idéző kreatív munkálkodás jellemezte az “Ifjúság Védőszentjére” megemlékezést.  

De ki is volt Imre herceg, és mit tanulhatunk tőle?

Szent Imre herceg Szent István király és Gizella bajor hercegnő fia a fennmaradt források és legendák szerint nem egyedüli gyermeke volt szüleinek. Annyi bizonyos, hogy Imre volt a királyi pár egyetlen felnőtt kort megélt gyermeke, a szülők egyetlen reménysége és a trón egyedüli várományosa. Halálakor, 1031-ben, 24 éves volt, tehát születése 1007-re tehető.

Hét éves koráig a királyné nevelte őt. István király fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy fiát felkészítse az uralkodói feladatokra, igyekezett gondos neveltetésben részesíteni kiszemelt utódját. Gondos felügyelettel nevelték, amit először a grammatika egész tudománya itattott át, majd a későbbi Szent Gellértre bízta nevelését, akitől szigorú oktatást kapott. Fő feladata az lehetett, hogy az ifjút buzgó kereszténnyé formálja, s egyben fel is készítse a majdani uralkodásra.

Tizenöt évesen vette apja maga mellé, és tanította államirányításra, diplomáciára és hadvezérségre, sőt jártasságot szerzett a kardforgatásban is. Szent István király, akit az atyai szeretet lángja serkentett, fiának, Szent Imrének erkölcstanító könyvet szerkesztett. Az “Erkölcsi intelmek Imre herceghez” István király szívből jövő atyai és királyi intelmei, útmutatása az uralkodáshoz, az uralkodó politikai végrendeletének is tekinthető. Az “Intelmek”-ben István elsősorban a keresztény erkölcsöket és a helyes kormányzás alapelveit foglalták össze. Ebben őszintén, barátian figyelmeztette, és bensőséges szavakkal szólt hozzá. Arra oktatta őt, hogy mindenekelőtt őrizze meg a katolikus hitet, erősítse az egyházi rendet, a főpapi méltóságnak rója le a tiszteletét, kedvelje a főembereket, a vitézeket, hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendégeket jóságosan fogadja, s még jóságosabban gyámolítson, a tanács nélkül semmit se tegyen, az elődök példája mindig szeme előtt legyen, sűrűn teljesítse az imádkozás kötelmét, s a kegyességet, irgalmasságot meg a többi erényeket előrehaladása érdekében éber gonddal megtartsa.
Eme nagyszerű ember az ifjúság Védőszentje, iskolánk névadója is egyben.


Az egész napos program ennek a szellemiségnek jegyében telt. A tantermek rövid időre képzeletbeli lovagvárakká alkultak át, igazi izgalom volt mindenkinek játékos feladatokon keresztül a lovagi erényekkel ismerkedni. Légy bátor! Légy hű! Légy nagylelkű! Segítsd a gyengét! Légy illedelmes! Légy higgadt! Légy kitartó! A lovagi kiképzés valóságos megmérettetésnek bizonyult a felsősök számára, megtapasztalhatták, hogy milyen nagy szükség van csapatszellemre.

Gyarapodtunk, növekedtünk, jobbá és többé váltunk a közösségépítő programok által.
A játékokban szerzett örömteli pillanatok révén az összetartozás érzés tovább erősödött iskolánkban.