A Lélek töltötte be a fővárost

Nagy esemény részesei lehettünk, mikor a Szentatya hazánkba érkezett, mely alkalmon a kecskeméti Szent Imre Iskola 8. évfolyamos tanulói is jelen lehettek osztályfőnökükkel, pedagógus kísérőkkel. Pedagógusaink szavait idézve: „Felemelő érzés volt látni, hogy ennyi fiatalt meg tudott mozgatni Ferenc Pápa érkezése, tömve voltak az utcák, az Aréna, mindenütt fiatalok tömege várakozott, hogy egy kedves mosolyt, vagy szeretet morzsát elcsíphessen a Katolikus Egyház legfőbb emberétől.”

Iskolánk jelen lévő fiataljai bizonyságot tettek, hogy ők mit és hogyan éltek meg, milyen átütő és fantasztikus élmény részesei voltak. Elmondták, hogy már önmagában az csodálatos és magával ragadó érzés volt, ahogyan egy szívvel énekelték a fiatalok a dicsőítő dalokat, zengett az aréna, s milyen flottul megszervezett program volt. Egyik diáklányunk arról mesélt, a szívében mély hála érzése formálódott ki, látva a Szent Atya kedves személyét, amit a többi résztvevő diáktársa megerősített, hiszen a Pápa kedves és odaadó lénye minden gesztusában érezhető volt. Szerényen és barátságosan közeledett minden hívéhez. Időnként talán feladhatta a leckét a biztonságiaknak azzal, hogy látszólag a megbeszélt tervet felborítva váratlanul ment oda valakihey, és így útja közben megáldotta az embereket, gyerekeket.

Iskolánk tanulói nagyon jó helyen ülhettek, és így közelről láthatták Szentatyát, akiről a természetes, szívből jövő jókedv és derű sugárzott- mondták.

Az a pillanat, amikor a Pápa arra kért mindenkit, gondolja át az életét, mélységes csend követett. Nehéz volt semlegesnek maradni, még azt is megérintette, aki kevésbé nyitott szívvel, vagy kételyekkel érkezett.

S hogy diákjaink mit vittek haza magukkal egy ilyen nem mindennapi eseményről, milyen útravalóval tértek vissza családjuk körébe?

„Hálával gazdagodtunk- hangzott el. Át tudtuk adni szüleinknek ennek az eseménynek a nagyszerűségét, azt amit akkor éreztünk, amikor 11 ezer velünk közel egyidős fiatal töltött meg egy egész arénát, és laza és fiatalos dicsőítő zenéktől, énekektől zengett a tér.

Vittük haza Ferenc Pápa szavait, hogy éljünk a való világban, ne vesztegessük el az éveinket hiábavalóságra, ne a telefonon éljünk, mert az nem a való világ. Ez nagyon mélyen szólt hozzám.”- említi az egyik diáklány.

És sokaknak ez a „találkozás” egy életre szól… egy új életre.